ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK

Bőrünk a legnagyobb tömegű és a külvilággal legnagyobb felületen érintkező szervünk. Sok mindent elárul rólunk: jól tükrözi testi-lelki egyensúlyunkat, életmódunkat, korunkat, de még a személyiségünket is.

Számos funkciót lát el. Elsődleges szerepe, hogy védelmet nyújtson a szervezet számára a külvilágból érkező káros külső hatásokkal: többek között a napfénnyel, a hideggel, a kémiai behatásokkal, valamint a mikrobákkal szemben. Mivel a bőrünkben több százezer ideg receptor található, ez lehetőséget ad arra, hogy a bőrön keresztül többféle módon észleljük környezetünket: a tapintással fizikailag, az emotív bőrreakciókkal érzelmileg és a hőmérsékletre adott reakciókkal termikusan. Ezenkívül a bőr még számos aktív funkcióval bír: részt vesz a kiválasztásban, a hőszabályozásban és az információtovábbításban is és nagyon fontos immunszervünk..

3 fő rétege van: a legfelső, hámréteget alkotó keratinocytak barrierfunkciót látnak el: szerkezeti tulajdonságaik és a bőr felszínén meghatározott arányban jelen lévő mikroorganizmusok által alkotott normál flóra révén védik a szervezetet a külső kémiai, fizikai és fertőző behatásokkal szemben, valamint korlátozzák a szervezet vízvesztését. A bőr középső, irharétegében találhatjuk a bőr rugalmasságát és feszességét adó kollagén-és elasztikusrostokat, amelyek egy vízben gazdag sejtközti állományban foglalnak helyet. Ebben a rétegben helyezkednek el az erek, a hő-és nyomásérzékelő receptorok, a fájdalomra reagáló idegvégződések, valamint számos immunsejt, verejték- és faggyúmirigy, valamint a szőrtüszők. A bőralját mechanikai és hővédelmet biztosító zsírsejtek alkotják, melyek egyben energiaraktárként is funkcionálnak.

Ahogy láthatjuk a bőr nem egyszerű fizikális határoló réteg, ahogy régen gondoltuk, hanem egy felépítésében és működésében is összetett szerv, amely egyedülálló módon közvetlen kapcsolatban áll a külvilágon túl a test és a lélek valamennyi funkciójával: a bőrön kialakuló elváltozások lehetnek különböző eredetű, izolált bőrbetegségek, valamint lehetnek a háttérben meghúzódó rendszerbetegségek, vagy krónikus folyamatok kísérő tünetei.

A bőr az emberi élet során állandóan változik, megújul. Az új sejtek a felhám legalsó rétegében képződnek és felfelé vándorolva, egy érési folyamaton átesve, átlagosan 28 nap alatt érik el a bőr felszínét, ahol elhalnak és finom hámlás kíséretében leválnak a bőrünkről. A sejtek megújulása a kor előrehaladtával lelassul, 40-50 napot is igénybe vehet.

Az újszülöttek bőre még nagyon puha, selymes, de védelmi rendszere még nem alakult ki, így a környezet ártalmas hatásaival szemben esendőbb. Csecsemőkorban a bőr alatti zsírszövet vaskos, de a védő szaruréteg még mindig vékony. Fiatal felnőttkorban– helyes bőrápolás és ideális életvezetés esetén –feszes, jól hidratált, egészséges, rugalmas, funkcióiban és szépségében kiteljesedő bőrt látunk. Az öregedés folyamata 30 éves kor után indul meg: bőrünk a felhám dehidratációja miatt vékonyabbá válik, érzékenysége fokozódik, hajlamos lesz az irritációra. Csökken a verejték-és faggyúmirigyek aktivitása és a bőr alatti zsírszövet is elvékonyodik. Az erek fala vaskosabbá válik, átmérőjük csökken, így a bőr vérellátása zavart szenved. A bőrben lezajló változások eredményeként a kültakaró áttetszővé, petyhüdté, fakóvá válik, megjelennek a ráncok, veszít feszességéből, csökken az alkalmazkodóképessége és romlik a hőszabályzó funkciója.

A bőr öregedése egy természetes, fiziológiás folyamat, amely összhangban van a kor előrehaladtával az egész test működésében fokozatosan bekövetkező változásokkal. Az öregedés folyamatát leginkább genetikai adottságok, betegségek, az életmód és a külső tényezők együttesen befolyásolják. A bőr sajátos helyzetéből adódóan azonban az öregedés folyamata itt nyilvánul meg legerőteljesebben és természetesen a leglátványosabb módon is. Rengeteg módszer és kezelési eljárás segít minket napjainkban, abban, hogy a bőr öregedésének folyamatát késleltessük, harmonikussá tegyük és kontrolláljuk.